-Kicsim!Mi a baj?Hallod!-kérdezgette de én csak fejemet ráztam.Telefonját elővette és tárcsázta a mentőket-Mindjárt itt vannak,oké?Nyugi kicsim,minden rendben lesz veled és a kicsivel is-hangján hallottam,hogy sír.Már hallottam a sípoló mentőt,de reagálni nem tudtam rá.Zokogva estem össze Niall féltő karjaiban.
Szemeimet kinyitottam.Elvakított a fehérség.Mikor megszoktam a fényt rájöttem,hogy egy kórteremben vagyok.Első gondolatom a baba volt,így kezemet hasamra tettem.Gömbölyű volt,valamennyire megnyugtatott.Niall lépett be a szobába.Azonnal hozzám rohant,miközben kiáltott egy nővérnek-Kicsim,ugye nincs semmi baj?-kérdezte.
-Meddig voltam kiütve?-kérdeztem rekedten.
-Pár óráig-válaszolta.
-Ah,Ms.Key-jött be az orvosom-Nyugodjon meg,semmi baja sincs a kicsinek,csak megfordult a tabletták miatt.Ám van egy eléggé rossz hírem-húzta el száját-Rosszul ver a kicsi szíve-kezemet szám elé kaptam ahogy megéreztem könnyeimet-Nyugodjon meg kérem,nincs ok az aggodalomra.Tudunk segíteni rajta.Ma szerda van,2 hét múlva kellett volna bejönnie.Ugye most lép be a 7.-be,így minden hét szerdáján jöjjenek el a 8.hónap végéig.Ezt kell szednie-adott kezembe egy dobozt-Mivel nincs más problémája hazamehetnek-mondta,majd kisétált.Niall magához ölelt.Szájával apró csókokat nyomott nyakamra.Segített felállni és felöltözni.Kéz a kézben léptünk ki a kapun és sétáltunk a kocsinkhoz.Gyengéden nekilökött az ajtónak.Ismerős.Ő nyugodt arcal vizslat,megcsókol.Én pedig remegve próbálom elrejteni zavarom mivel annyira szeretem.
-Szeretlek,bármi is lesz-súgta.Ajkait enyémekre nyomta.Gyengéden csókolt ami tetszett.Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza-Mit szeretnél csinálni otthon?-kérdezte kedvesen.
-Pihenni-válaszoltam-veled-súgtam magamnak,de meghallotta.Arcára mosoly húzódott.Pirulva hajtottam le fejemet.
A szobánkba feküdtünk elég ismerős pozícióban.Ő a hátán,én a mellkasán-Tudod-kezdte el simogatni hajamat-nagyon szeretlek-mondta.Kuncogtam egy kicsit.
Én is téged szöszi-motyogtam.Kezemet kezdte simogatni.
-Mindent megteszek azért,hogy a legjobb legyen neked és a kicsinek is-mondta.Ajkaimra mosoly húzódott.Kezét hasamra tette,én pedig a sajátomat az övére.Így pihentünk,hármasban.Mint egy család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése