-Lia!-kiáltotta Niall az előszobából.Sóhajtva leraktam a tányért és kisétáltam hozzá-Elmegyek egy kicsit vásárolni a supermarketbe,te nyugodtan pihenj-jött közelebb.Kezeit hasamra tette-Neked kell valami?
-Hm...Gumicukrot hozhatnál-mosolyodtam el.
-Na mi az baba?-hajolt le hasamhoz-Most már gumicukorra vagy éhes?-miközben beszélt hüvelyujjával hasamat kezdte simogatni.
-Remek apa leszel-súgtam,miközben feljött hozzám.Megcsókolt,majd megölelt.
-Majd jövök-kiáltotta még az ajtóból,majd kilépett,egyedül hagyva engem.
Már 2 órája elment.Nem akartam felhívni,lehet azt gondolná,hogy nyomozok utána,így a kanapén ülve vártam őt.Nyílt a bejárati ajtó,én pedig azonnal odasiettem.Keze be volt kötve,de még így is átázott a vértől.Másik kezében egy szatyrot tartott-Niall-mondtam,majd sírni kezdtem.
-Kicsim,nyugodj meg-lerakta mellém a szatyrot és megölelt.
-Mi történt?-kérdeztem.Felvette a szatyrot és a kanapéra ültünk.
-A supermarketben lövöldözés volt és pont a karomat találták el.De volt már roszabb is,se sírj kérlek-törölte le ujjával könnyeimet.
-De miért nem hívtál?Gondolom elvittek a kórházba!-csattantam fel,de könnyeim jobban megeredtek a gondolatra,hogy hogyan is történt.
-Mert nem akartam,hogy veletek is történjen valami-húzott magához-Amúgy-kezével nagy nehezen felvette a zacskót és kivette belőle a Haribo-s gumicukrot-Remélem jó-mosolyodott el.
-Te annyira hülye vagy-mosolyodtam el,majd megcsókoltam-Köszönöm-súgtam ajkaira.
-Ti vagytok a legfontosabbak-mosolyodott el.
-De azért te is vigyázz magadra-simítottam meg arcát.
-Tudod.Volt ott egy nő egy kék babakocsival.Pillanatnyilag ránéztem és elképzeltem,hogy te is így fogod majd vinni bárhova is a kicsit-nevetett fel.
-De te is ott leszel!
-Ez csak természetes.Mindíg veletek leszek-csókolt meg.
-És ha már megunsz minket?-húztam fel szemöldököm.
-Olyan nem lesz,soha-kisujját feltartotta.Nevetve odaraktam sajátomat-Örökké-súgta.
-Örökkön örökké-döntöttem homlokomat övének.Apró mosolyra húzta ajkait,majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése