-Niall-sikítottam hangosan,lihegve.Niall léptei dübörögtek ahogy felfutott.
-Mi az?Jól vagytok?Megindult a szülés ilyen korán?Vérzel?Mi a baj?-minden szavánál egyre hisztérikusabb volt,féltőbb.Kezemet sürgősen raktam arcára és húztam magamhoz egy csókra,hogy elhalgattassam.Miután elváltunk a TV fölé néztem ahol még mindíg ott volt az a hatalmas molylepke.Nyüszítve,toporzékolva mutogattam oda.Nevetve ment oda és vette gyengéden két ujja közé.
-Chip lesz a neve-nézte a kis állatot.
-Ne hidd,hogy megtartjuk-ráztam meg fejemet.Közelebb lépett.
-Pedig olyan aranyos-közelebb húzta arcához és rámosolygott.
-Niall!-szóltam rá vészjóslóan.Durcizva,hangosan dobogtatva lábaival kidobta az ablakon szegény párát-Ne dobd szegényt!-szóltam rá.
-Most persze sajnálod-orrát felhúzva nézett rám.Mosolyomat elővillantva lépdeltem hozzá közelebb.Kezemet tarkójára simítottam.Közelebb hajolt,hogy megcsókoljon,de én megszólaltam.
-Éhes vagyok-laza mozdulattal elindultam.Mikor kiléptem utánam szólt.
-Az én csajom!-nevetve mentem le a lépcsőn,be a konyhába.Gofrimat kezdtem majszolgatni.Niall tányérja az enyém előtt volt,amit furcsálltam-Hopp-szólalt meg a hátam mögül,majd felkapott.Gyorsan leült a székre és combjára tett.
-Te hülye vagy-nevettem fel.Édes mosolyát rám villantotta.Megcsókoltam és hozzá láttam gofrimhoz.Ő is enni kezdte sajátját.Hamarabb végeztem mind ő,ami a terhességem alatt sokszor előfordult.Fejemet nyakába fúrtam.Elbóbiskoltam karjaiba.
-Ennyire álmos vagy?-kérdezte füleimbe súgva,miközben lefektetett a kanapéra.
-Ühüm-motyogtam csukott szemmel.
-Pihenj-súgta.Fejemet felemelte és lábaira rakta.
Nem tudom mennyit aludhattam Niall lábán.Szemeimet kinyitottam és tekintetébe meredtem.Mosolyogva nézett-Ha hangosabban nyögted volna a nevem elhiszem,hogy valami perverzet álmodsz-nevetett fel.Fejem azonnal paradicsomvörössé vállt.Nevetve csókolt meg-Szeretlek-súgta.Mire válaszolni tudtam volna hasamba éles fájdalom nyilalt,így sikítva gömbölyödtem össze Niall karjaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése