†2.-61.rész

-Kicsim!Mi a baj?Hallod!-kérdezgette de én csak fejemet ráztam.Telefonját elővette és tárcsázta a mentőket-Mindjárt itt vannak,oké?Nyugi kicsim,minden rendben lesz veled és a kicsivel is-hangján hallottam,hogy sír.Már hallottam a sípoló mentőt,de reagálni nem tudtam rá.Zokogva estem össze Niall féltő karjaiban.

Szemeimet kinyitottam.Elvakított a fehérség.Mikor megszoktam a fényt rájöttem,hogy egy kórteremben vagyok.Első gondolatom a baba volt,így kezemet hasamra tettem.Gömbölyű volt,valamennyire megnyugtatott.Niall lépett be a szobába.Azonnal hozzám rohant,miközben kiáltott egy nővérnek-Kicsim,ugye nincs semmi baj?-kérdezte.
-Meddig voltam kiütve?-kérdeztem rekedten.
-Pár óráig-válaszolta.
-Ah,Ms.Key-jött be az orvosom-Nyugodjon meg,semmi baja sincs a kicsinek,csak megfordult a tabletták miatt.Ám van egy eléggé rossz hírem-húzta el száját-Rosszul ver a kicsi szíve-kezemet szám elé kaptam ahogy megéreztem könnyeimet-Nyugodjon meg kérem,nincs ok az aggodalomra.Tudunk segíteni rajta.Ma szerda van,2 hét múlva kellett volna bejönnie.Ugye most lép be a 7.-be,így minden hét szerdáján jöjjenek el a 8.hónap végéig.Ezt kell szednie-adott kezembe egy dobozt-Mivel nincs más problémája hazamehetnek-mondta,majd kisétált.Niall magához ölelt.Szájával apró csókokat nyomott nyakamra.Segített felállni és felöltözni.Kéz a kézben léptünk ki a kapun és sétáltunk a kocsinkhoz.Gyengéden nekilökött az ajtónak.Ismerős.Ő nyugodt arcal vizslat,megcsókol.Én pedig remegve próbálom elrejteni zavarom mivel annyira szeretem.
-Szeretlek,bármi is lesz-súgta.Ajkait enyémekre nyomta.Gyengéden csókolt ami tetszett.Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza-Mit szeretnél csinálni otthon?-kérdezte kedvesen.
-Pihenni-válaszoltam-veled-súgtam magamnak,de meghallotta.Arcára mosoly húzódott.Pirulva hajtottam le fejemet.

A szobánkba feküdtünk elég ismerős pozícióban.Ő a hátán,én a mellkasán-Tudod-kezdte el simogatni hajamat-nagyon szeretlek-mondta.Kuncogtam egy kicsit.
Én is téged szöszi-motyogtam.Kezemet kezdte simogatni.
-Mindent megteszek azért,hogy a legjobb legyen neked és a kicsinek is-mondta.Ajkaimra mosoly húzódott.Kezét hasamra tette,én pedig a sajátomat az övére.Így pihentünk,hármasban.Mint egy család.

†2.-60.rész

-Niall-sikítottam hangosan,lihegve.Niall léptei dübörögtek ahogy felfutott.
-Mi az?Jól vagytok?Megindult a szülés ilyen korán?Vérzel?Mi a baj?-minden szavánál egyre hisztérikusabb volt,féltőbb.Kezemet sürgősen raktam arcára és húztam magamhoz egy csókra,hogy elhalgattassam.Miután elváltunk a TV fölé néztem ahol még mindíg ott volt az a hatalmas molylepke.Nyüszítve,toporzékolva mutogattam oda.Nevetve ment oda és vette gyengéden két ujja közé.
-Chip lesz a neve-nézte a kis állatot.
-Ne hidd,hogy megtartjuk-ráztam meg fejemet.Közelebb lépett.
-Pedig olyan aranyos-közelebb húzta arcához és rámosolygott.
-Niall!-szóltam rá vészjóslóan.Durcizva,hangosan dobogtatva lábaival kidobta az ablakon szegény párát-Ne dobd szegényt!-szóltam rá.
-Most persze sajnálod-orrát felhúzva nézett rám.Mosolyomat elővillantva lépdeltem hozzá közelebb.Kezemet tarkójára simítottam.Közelebb hajolt,hogy megcsókoljon,de én megszólaltam.
-Éhes vagyok-laza mozdulattal elindultam.Mikor kiléptem utánam szólt.
-Az én csajom!-nevetve mentem le a lépcsőn,be a konyhába.Gofrimat kezdtem majszolgatni.Niall tányérja az enyém előtt volt,amit furcsálltam-Hopp-szólalt meg a hátam mögül,majd felkapott.Gyorsan leült a székre és combjára tett.
-Te hülye vagy-nevettem fel.Édes mosolyát rám villantotta.Megcsókoltam és hozzá láttam gofrimhoz.Ő is enni kezdte sajátját.Hamarabb végeztem mind ő,ami a terhességem alatt sokszor előfordult.Fejemet nyakába fúrtam.Elbóbiskoltam karjaiba.
-Ennyire álmos vagy?-kérdezte füleimbe súgva,miközben lefektetett a kanapéra.
-Ühüm-motyogtam csukott szemmel.
-Pihenj-súgta.Fejemet felemelte és lábaira rakta.

Nem tudom mennyit aludhattam Niall lábán.Szemeimet kinyitottam és tekintetébe meredtem.Mosolyogva nézett-Ha hangosabban nyögted volna a nevem elhiszem,hogy valami perverzet álmodsz-nevetett fel.Fejem azonnal paradicsomvörössé vállt.Nevetve csókolt meg-Szeretlek-súgta.Mire válaszolni tudtam volna hasamba éles fájdalom nyilalt,így sikítva gömbölyödtem össze Niall karjaiban.

†2.-59.rész

-Lia!-kiáltotta Niall az előszobából.Sóhajtva leraktam a tányért és kisétáltam hozzá-Elmegyek egy kicsit vásárolni a supermarketbe,te nyugodtan pihenj-jött közelebb.Kezeit hasamra tette-Neked kell valami?
-Hm...Gumicukrot hozhatnál-mosolyodtam el.
-Na mi az baba?-hajolt le hasamhoz-Most már gumicukorra vagy éhes?-miközben beszélt hüvelyujjával hasamat kezdte simogatni.
-Remek apa leszel-súgtam,miközben feljött hozzám.Megcsókolt,majd megölelt.
-Majd jövök-kiáltotta még az ajtóból,majd kilépett,egyedül hagyva engem.

Már 2 órája elment.Nem akartam felhívni,lehet azt gondolná,hogy nyomozok utána,így a kanapén ülve vártam őt.Nyílt a bejárati ajtó,én pedig azonnal odasiettem.Keze be volt kötve,de még így is átázott a vértől.Másik kezében egy szatyrot tartott-Niall-mondtam,majd sírni kezdtem.
-Kicsim,nyugodj meg-lerakta mellém a szatyrot és megölelt.
-Mi történt?-kérdeztem.Felvette a szatyrot és a kanapéra ültünk.
-A supermarketben lövöldözés volt és pont a karomat találták el.De volt már roszabb is,se sírj kérlek-törölte le ujjával könnyeimet.
-De miért nem hívtál?Gondolom elvittek a kórházba!-csattantam fel,de könnyeim jobban megeredtek a gondolatra,hogy hogyan is történt.
-Mert nem akartam,hogy veletek is történjen valami-húzott magához-Amúgy-kezével nagy nehezen felvette a zacskót és kivette belőle a Haribo-s gumicukrot-Remélem jó-mosolyodott el.
-Te annyira hülye vagy-mosolyodtam el,majd megcsókoltam-Köszönöm-súgtam ajkaira.
-Ti vagytok a legfontosabbak-mosolyodott el.
-De azért te is vigyázz magadra-simítottam meg arcát.
-Tudod.Volt ott egy nő egy kék babakocsival.Pillanatnyilag ránéztem és elképzeltem,hogy te is így fogod majd vinni bárhova is a kicsit-nevetett fel.
-De te is ott leszel!
-Ez csak természetes.Mindíg veletek leszek-csókolt meg.
-És ha már megunsz minket?-húztam fel szemöldököm.
-Olyan nem lesz,soha-kisujját feltartotta.Nevetve odaraktam sajátomat-Örökké-súgta.
-Örökkön örökké-döntöttem homlokomat övének.Apró mosolyra húzta ajkait,majd megcsókolt.

†2.-58.rész

Ott álltunk egymással szemben.A tekintete dühös volt,míg az enyém értelmetlen-Tudtam,hogy ez lesz!-kiáltotta-Amint megszületik a gyerek te már rögtön más farkára vágysz,igaz?-ordította.
-Miről beszélsz?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Szerinted?Amint elmentem Lenka-val te máris más ágyába ugrottál!Egy utolsó szajha vagy!-keze csattant arcomon.A földre borultam és elnyelt a feketeség.
Zokogva ugrottam fel ágyamról.Niall nem volt mellettem,így még jobban sírtam.Fényt véltem felfedezni az ablak irányából,így odasétáltam.Hirtelen egy nagy villám hasította végig az eget,majd egy hangos dörgés.Hangosan felsikítottam,füleimet lefogva motyogtam Niall nevét miközben a földre ültem összehúzóckodva.Hirtelen fény lett,Niall gyorsan futott hozzám-Kicsim,hé!Itt vagyok-mondta.Próbált megölelni,de elhúzódtam tőle.
-Ne bánts!-zokogtam fel-Nem csaltalak meg senkivel!-kiáltottam.
-Lia!Miről beszélsz?-mászott hozzám és megölelt.Kezeimet körül fontam nyakán-Gyere,szépen lefekszünk az ágyba-súgta fülembe.Felkapott,lábaimmal körbekulcsoltam derekát.Remegtem,féltem,hogy fog valamit tenni-Kicsim,nyugi,nincs semmi baj-gügyögte.Lerakott az ágyra.Nem akartam elengedni nyakát,így felettem áthajolva feküdt le.Szinte el sem helyezkedett,mire dörrent egyet az ég,így átölelve derekát nyomtam fejemet mellkasába-Miért hitted azt,hogy bántani akarlak?-kérdezte.
-Azt álmodtam,hogy kiabálsz velem mert megcsaltalak amíg te és a kislányunk Lenka elmentetek valahova-szipogásomtól nem igazán érthette,de mégis jobban húzott magához,ami hasam miatt nem nagyon ment,mégis éreztem teste hőjét.
-Soha nem tudnálab bántani kicsim.Hajnali fél négy van,aludj kicsim,vigyázok rád és a kicsire is-súgta.Néha még összerezzntem a hangos dörrenésekre,de Niall mindíg simogatni kezdte hajamat,így könyebb volt elaludni

Az este miatt délután 1-kor keltem.Niall még szuszogott mellettem.Kezét próbáltam levenni derekamról,de azonnal visszarakta.Azt hittem alszik,de amikor elmosolyodott rájöttem,hogy nagyon is fent van-Fáradt vagy?-kérdeztem.Bólintott egyet-Sajnálom,hogy nem tudtál miattam aludni-súgtam.Kinyitotta szemeit.
-Nem baj kicsim,hiszen rátok vigyáztam-mosolyodott el.Puszit nyomtam arcára.
-Megyek csinálok reggelit.Te addig pihenj-simítottam meg haját,majd felálltam.Kinyújtózkodtam,majd lementem.Dúdolva kenyegettem a bagetteket,mikor Niall átkarolt-Miért nem pihensz?-fordultam felé.
-Nélküled nem megy-vont vállat édes mosollyal,majd megcsókolt.

†2.-57.rész

-Utállak-sziszegtem mosolyogva ahogy megláttam,hogy már megint ő nyert.Nevetve dőlt hátra.
-Nyerni tudni kell-simogatta meg hátamat.Délutáni programra semmit nem találtunk ki,így Fifa-zni kezdtünk.Ez már a 5. kör,de még mindíg nem nyertem egyet sem.Odaléptem és kikapcsoltam a műszert-Na mivan,félsz még egy körtől?-kérdezte.
-Nem,csak nincs kedvem-vontam vállat miközben leültem mellé.
-Aha-vigyorodott el-Vagy csak félsz-döntötte homlokát enyémnek.
-Nem félek tőled Horan-vigyorodtam el.
-Biztos vagy ebben Key?-döntött le a kanapéra.
-Ühüm-dünnyögtem.Ajkaink súrolták egymást-Megcsókolsz még ma?-kérdeztem szarkasztikusan.Édes hangján felnevetett és ajkait enyémekre nyomta.Hirtelen a kicsi rúgott egyet,így nyögtem egyet.
-Mi a baj?Én csináltam valamit?-húzódott el félve.
-Nem,csak rúgott egyet a kicsi-simítottam meg gyermeki arcát.Lehajolt hasamhoz és beszélni kezdett.
-Így kell ráilyeszteni apura?-gügyögte.
-Szerinted érti?-kérdeztem mosolyogva.
-Én gyermekem,úgy hogy tuti-jött fel hozzám.Lehajolt és egy puszit nyomott ajkamra.
-Hey Niall!-hallottuk meg Harry hangját.Sóhajtva lemászott rólam és felültünk.Harryn kívül a többiek is bejöttek.Niall szemei felcsillantak Liam láttán és azonnal a nyakába ugrott.
-Ennyire hiányoztam szöszke-kérdezte.
-Igen-mondta.
-Nyugodtan átjöhettél volna-engedte el.
-Kösz,hogy minket is ennyire szeretsz-borzolta össze Harry a haját.
-Ahogy látom mással voltál elfoglalva-kacsintott rám Louis.
-Ó,lesz kis Niall?-tárta ki karját Harry.Felálltam és megöleltem.Valljuk be nagyon megszerettem a srácokat.Sokszor volt olyan,hogy amíg kint voltak Amerikában felhívtak,aminek nagyon örültem.
-Liam lesz a neve!-kiáltott fel az említett.
-Nem,mert Daniel-mondta Louis,
-Milyen jó,hogy az én gyermekem és ti döntötök helyettem-húzódtam el Harrytől.Zayn csendesen ácsorgott-Mi a baj Zaynee?-mentem oda hozzá.
-Csak hiányzik-vont vállat miközben átkarolt.
-Zayn becsajozott az utóbbi időben,de a lány egy modell,most épp Milano-ban van-mondta Liam.
-Holnap jön-mosolyodott el.
-Majd bemutatsz neki?-mosolyogtam fel rá.
-Persze-engedett el.Liamet és Louist is ölelésben részesítettem,majd leültünk.Niall mellett foglaltam helyet,de ő kicsit elhúzódott.Nem értettem mi a baja.

-Sziasztok!-kiáltotta Harry utoljára majd becsuktam az ajtót.Már sötét volt odakint.
-Niall-ültem le mellé,de megint elhúzódott.-Mi a baj?
-Látom,hogy nézel a srácokra-mondta szomorúan-Tetszenek neked,nagyon is.Ki tudja,holnap már lehet össze is cuccolsz valamelyikkel-sóhajtott fel.
-Én téged szeretlek!A srácokkal csak nagyon jól kijövök-mondtam,de felnevetett.Könnyes szemmel ránéztem,majd megszólaltam-Nagyon bízhatsz bennem-mondtam és felrohantam.A vendégszobában leborultam az ágyra és ott kezdtem el sírni.Sajnos az ajtót nem csuktam be,így Niall könnyedén bejött.Hátamat kezdte simogatni.
-Lia,sajnálom.Csak láttam ahogy megölelted Harryt majd Zaynt.Tudom,hogy szeretsz,csak nehéz volt ezt látnom.Kérlek,bocsáss meg nekem-mondta,majd puszit nyomott hajamba.Felállt és-ahogy hallottam-saját szobánkba ment.15 perc után én is követtem.Betakarózva feküdt,szemeit rám vezette.
-Itt aludhatok?-kérdeztem.
-Milyen kérdés ez?-mosolyodott el.Odamentem és lefeküdtem.Felé fordultam és csak néztük egymást-Szeretlek-súgta.
-Én is téged szöszke-vigyorodtam el.
-Ne legyél Liam-puszilta meg ajkaim.