Szédelegve sétáltam le a lépcsőn.Az óra hajnali 4-et mutatott.A konyhába beérve belekapaszkodtam a pultba és úgy próbáltam levenni a fájdalomcsilllapított.Apró termetem miatt nem értem el-Lia!-morogta Niall idegesen,mégis aggódóan.Mellém sétált és levette-Miért nem keltettél fel?Bármi történhetett volna!-ölelt magához.
-Nem akartalak felébreszteni-szipogtam pólójába.Sóhajtva elengedett és töltött nekem egy pohárba vizet.Tekintetével végignézte ahogy beveszem.
-Máskor kelts fel!-puszilta meg homlokom és visszahúzott a szobánkba.Felkapcsolta a tv-t,mellkasára húzott és simogatni kezdte karomat.Újra elaludtam.
***
Mikor kinyitottam szemeimet Niall nem feküdt mellettem.Valamivel jobban voltam,de még így is gyengének éreztem magam.Gyomrom nagyot kordult,így elhatároztam,hogy eszek valamit.A fürdőből halk dal és vízcsobogás hallatszott.Csendesen próbáltam lejutni a konyhába,Niall nehogy észrevegyen.Ahogy leértem kifújtam a bent tartott levegőt.A hűtőhöz lépkedtem és kivettem belőle a feltéteket a szendvicsemhez.Ahogy kenegettem a kenyeret valaki átkarolta derekamat.Kicsit megugrottam-Az orvos azt mondta,hogy pihenned kell-morogta nyakamba Niall.
-De éhes vagyok-fordultam felé boci szemekkel.Szemei összeszűkültek,
-Aggódom érted és a babáért Lia!Bármikor megszédülhetsz vagy eleshetsz-mondta.Lehajtottam fejemet.
-Sajnálom-mondtam.Állam alá nyúlt és felemelte fejemet.Megpuszilta homlokomat.
-Vedd be a tablettáidat és menj fel!Addig én csinálok neked valamit-mosolyodott el halványan.Apró puszit nyomtam ajkaira és a szekrényhez léptem.Kerestem őket,de nem találtam.Niall mellém lépett,felemelte karját és benyúlt.Levette őket és rámvigyorgott-Hátul voltak-kacsintott,mire megütöttem felkarját-Nyugi törpe-ölelt meg,kiemelve szavait.
-Attól még,hogy kicsi vagyok tudok ütni-motyogtam.Eltávolodott tőlem és rémült fejett vágott,de szája szélén ott volt a mosolya.Tovább csinálta szendvicsemet,amíg én mindent sorban bevettem.
-Kész!-kiáltott fel boldogan.Odaléptem mellé és megcsodáltam művét.Megmosolyogtatott a látvány.A tetején egy apró szivecske volt,amit ketchup-ból csinált.
-Köszönöm!-vettem el előle és a nappaliba sétáltam.Pár perc múlva letelepedett mellém ugyanolyan szendviccsel és filmet kezdtünk nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése