†2.-56.rész

-Figyelj baba-sétált be Niall a szobánkba-El kell mennem pár órára-ült le mellém.
-Miért?-értetlenkedtem-Este 11 van-mondtam az órára pillantva.
-Van egy kis dolgom.Majd jövök,ne félj-csókolt meg és elhagyta a házat.

Az órák csak teltek,de Niall nem érkezett.Olyan hajnali 1 lehetett,amikor betoppant.Elé siettem,de bár ne tettem volna.Fehér pólója véres volt,szemei szikráztak.Ahogy rámnézett nagyjából nyugodtabb lett-Mi történt?-kérdeztem,de legbelül féltem,hogy ezzel csak felhergelem.
-Azt akarom,hogy ennek az egésznek vége legyen-ült le a padlóra,fejét az ajtónak döntötte.Lassú léptekkel oda mentem és leültem én is.Fejét vállamra döntötte-A régi raktárhoz küldtem 2 emberemet,hogy nézzék meg.Egy ellenfél banda pont ott volt.Megölték őket.Mind a 2-en családos apukák voltak.Az én hibám-mondta.Kezét kezdtem simogatni.
-Nyugi-súgtam.Sóhajtott egyet és még jobban nyakamba fúrta fejét.Egy idő után Niall felállt és engem is felkapott.Felcipelt és letett az ágyra.Csendesen levette ruháit.Mellém feküdt,majd átkarolt-Szeretlek-súgtam.
-Én is téged-motyogta félálomban.

Olyan 10 fele ébredhettem.Niall is mocorogni kezdett.Álmos tekintetét rám vezette-Jobban vagy?-kérdeztem,kezemet arcára simítva.
-Igen-mondta-Közös reggeli készítés?-kérdezte.Gyengéden megcsókoltam-Ezt igennek veszem-állt fel.Csendesen követtem a konyhába-Nem kell nagy dobra verni-vette le a müzlis tálat.Kuncogni kezdtem.Míg ő a müzlinket készítette én bevettem gyógszereimet.Gyorsabb voltam mint Ő,így mögé lépve átkaroltam derekát,fejemet lapockájának döntöttem.Mivel póló nem volt rajta hasát kezdtem simogatni.Elengedtem őt és leültem az asztalhoz-Bon Apetít-mondta mikor letette elém.A müzli csokis tejjel lent fölöntve,kisebb mályvacukor kockák úszkáltak benne.Megkóstoltam és ízlett.
-Ez nagyon finom-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm-mondta.Hamarabb végeztem mint Ő,így miután a cuccokat beraktam a mosogatóba nézni kezdtem őt-Ide ülsz?-kérdezte.
-Nem akarok fájdalmat okozni-mondtam.Hitetlenkedve nézett rám.
-Kicsim,attól még hogy terhes vagy nyugodtan ide ülhetsz.Tegnap is ott ültél!Na gyere-biccentett fejével.Lassan ölébe ültem,derekamat azonnal átkarolta.
-Egy bébibálna vagyok-hajoltam hátra nyakához.
-Az én bébibálnám-puszilta meg arcom.Megette reggelijét,így elvettem előle a tálat-Figyelj Lia-szólalt meg miután beraktam a tálat a mosogatóba-Attól még hogy terhes vagy nem kell elhidegülnünk.Igen,nehezebb vagy de nem sokkal,meg sem érzem!Örülök ha az ölemben ülsz,hiszen velünk van Ő is!Szó nélkül nyugodtan ülj az ölembe,jó?Ha felkaplak és viszlek valahová a házban ne kezd el azt,hogy sérvet kaphatok.Attól még cipelhetlek,csak azért is mert törődöm veled-ölelt meg a végére-Rendben?-súgta.
-Igen-mondtam-De a 7.-ben tényleg ne csináld,sokkal nagyobb leszek és tényleg történik valami.
-1 hónapom van kiélvezni?-kérdezte.Elhúzódtam és megcsókoltam-Ezekkel kárpótolhatsz-csókolt meg újra.

†2.-55.rész

-Kezdem azt hinni,hogy a csókomért vagy velem-nevettem fel Niall karjaiban.Ismerős póz.Ő a kanapén ül,hátát nekidöntve,míg én ölében.Elpirulva hajtotta le fejét.
-Csak olyan jó-súgta.Magamhoz öleltem-Ha minden egy órában megcsókolnál olyan 5 férfit,mindíg oda állnék-mondta.Nevetve ráztam meg fejemet.
-Most nem kell várni-apró puszit nyomott ajkaimra.
-Szeretlek-súgta.
-Én is téged-öleltem magamhoz.
-Lia-súgta.Fejemet elhúztam,kíváncsi tekintettel néztem rá-Éhes vagyok-nevetett fel.Mosolyogva megráztam a fejemet.
-Gyere.Összedobunk valamit-húztam magammal a konyhába.
-Nem akarok sokat vesződni vele.Rántotta?-vette ki a tojásokat.Kettétörtem és a beolajazott serpenyőbe raktam.Miközben kevertem a lágy tojásokat Niall átkarolt,állát vállamra támasztotta.Kicsit megszórta sóval,majd folytattam.Kettéfeleztem 2 tányérra.Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk-Ez isteni-nyammogta.Elmosolyodtam reakcióján-Tudod.Egyszer próbáltam rántottát csinálni a szüleimnek.Odaégget-mesélte.Nevetve megráztam a fejemet.
-Hány éves voltál?-kérdeztem.
-14 vagy 15.Nem tudom pontosan-rakta mosogatóba tányérját-De most képzeld el,ahogyan szaladnak felém és kérdezgetik,hogy jól-e vagyok.Én meg a tojásokat sajnáltam-nevetett fejét fogva.Mosolyogva beraktam én is a tányéromat és átkaroltam-Talán holnap csinálok neked pirítóst-mondta arcomat cirógatva.
-A főzés maradjon inkább az én dolgom-kuncogtam fel.
-Neked is biztos voltak főzéstudományaid pár éve-döntötte homlokát enyémnek.
-Egyszer odaégettem a palacsintát 17 évesen,pont akkor mikor szerelték a füstriasztót.Képzelheted hogyan tekintettek rám mikor pont a fejük felett kezdett zuhogni a víz-nevettem fel.Kuncogva megcsókolt.
-Egyikünk se volt szakács kiskorában-mondta.
-Megdobáltam mamám macskáját kővel.Én szent se voltam-nevettem fel.
-Kis ördögöm-csókolt meg hosszasan.

†2.-54.rész

/1 hét múlva/

Szorítottam Niall karját a rendelőben.Próbáltam lenyugodni,de nem ment-Lia Key-hallottam meg nevemet.Felálltam,Niallt magam után húzva léptem be a dokihoz.

-Ah,Lia,jobban vagy?-kérdezte.

-Igen,már semmi bajom-mondtam.

-Rendben.Átmegyünk a szomszéd terembe megnézni a babát-mondta és felállt.Követni kezdtünk.Lefeküdtem az ágyra,bekente hasamat és ráhelyezte a gépet.Hümmögni kezdett-Ez nem jó-szólalt meg.

-Mi az doktor úr?-kérdezte Niall visszafolytott hangon.

-A babának ilyenkor már meg kellett volna fordulnia-rázta meg fejét.Gyorsan kinyomtatta a képet,majd visszasétáltunk-Felírok neked egy tablettát,amit minden nap 2-szer kell szedned.Ez felgyorsítja a babát,így hamarabb elfordul,de a 9. hónapig bent marad-mondta-Jövő hónapban ugyanitt-búcsúzott el.

-Megilyedtem,hogy valami nagyobb baj van-szólalt meg Niall mikor az autóhoz értünk.

-Én is-mondtam,majd beültem.Hazafele nem szóltunk semmit.

-Olyan csendes vagy-szólalt meg Niall.

-És ez baj?!-csattantam fel.Ilyedt tekintettel nézett rám-Jézusom,bocsi Niall!Sajnálom!-kezdtem mentegetőzni.Befordult a feljáróra és felém fordult.

-Nyugi,tudom hogy a terhesség miatt vagy ilyen-simította meg arcomat.

-Tényleg ne haragudj-súgtam.

-Semmi baj-mondta,majd közelebb hajolt.Ajkaink súrolták egymást,de nem csókolt meg.

-Megcsókolsz még ma?-kérdeztem,mire édesen felnevetett és megcsókolt.

-Imádom-súgta ajkaimra.Eltávolodott és kiszáltunk.Bent azonnal a kanapéra feküdtem.Niall fölém támaszkodott és úgy kezdte el puszikkal ellepni ajkaimat-Imádlak-többször is elismételte ezt az egy szavat,ami megmelengedte a szívemet.

-Én is téged-súgtam és hosszasan tapadtam ajkaira.

-Ez nélkül nem tudom hogy bírnám ki-súgta.Felhúztam szemöldököm,ravaszul elmosolyodtam-Mire készülsz?-kérdezte.

-Verseny?-kérdeztem-Az veszt,aki megcsókolja a másikat.

-Rendben.Aki veszt sütit süt a másiknak-mondta-De azért megölelhetlek?-kérdezte félénken,mire elnevettem magam.

-Persze-mosolyodtam el.Mögém feküdt,átkarolt és úgy kezdtünk el nézni egy filmet-Szomjas vagyok,,mindjárt jövök-súgtam.Öntöttem magamnak vizet,mikor éreztem,hogy Niall átkarol.Megfordultam,mire megcsókolt-Nyertem-súgtam ajkaira.

-Nem bírom ki nélküled-nyomta ajkait újra enyémekre...

†2.-53.rész

-Félek-szólalt meg Niall.Fejemet elvettem válláról és tekintetem rá szegeztem.
-Mitől?-kérdeztem.
-Attól,hogy a kicsi megtudta,hogy miket tettem és ez miatt elítél-hajtotta le kobakját.
-Niall!Ezen ne aggódj!Nem fog elítélni!Én sem teszem azt!Ne is gondolkozz ilyeneken-pusziltam meg arcát.Felsóhajtott és megrázta haját.
-De te másképp fogtad fel!Neki nehezebb lesz!-állt fel,fejét fogva kezdett sétálni.
-Kérlek Niall,figyelj rám-fogtam meg arcát.Tekintetét enyémbe fúrta-Nem lesz semmi baj!Ha megtudja elmagyarázzuk neki mi is ez.Nem kell félned!-csókot nyomtam ajkaira.Szemei aggodalmat tükröztek,de kezdett kitisztulni.
-Nem lesz semmi baj-ismételte.Aprókat bólintottam.Magához húzott és szorosan megölelt-Szeretlek-súgta és belepuszilt nyakamba.
-Én is téged-szorosabban öleltem.Elhúzódott,kezét homlokomra tette.Sóhajtott egyet és elvette onnan.
-Megint forró vagy-mondta.Megfogta kezemet és felhúzott a szobánkba-Feküdj le,mindjárt jövök-mondta.Apró puszit nyomott homlokomra és kiment.Befeküdtem az ágyba és betakaróztam.Vissza is jött több tablettával és vízzel.
-Niall,ennyit nem vehetek be!-kezdtem tiltakozni,bármi baja lehet a babának.
-Nyugi,hoztam babagyógyszert is-nyugtatgatott.Felém nyújtotta és várakozóan pillantott rám.Megráztam fejemet.
-Féltem a kicsit-mondtam.
-Lehet akkor lesz baja,ha ezt nem veszed be!-mondta idegesen.Tekintetétől kicsit összerezzentem,így elvettem tőle.Amint mindet bevettem remegve nyújtottam vissza a poharat.Lerakta a kis komódra és leült velem szembe-Sajnálom,csak aggódom-mondta lehajtott fejjel.Lábait törökülésbe tette.Kitakaróztam,közelebb kúsztam,lábaimat dereka köré csavartam,így szinte az ölében ültem.Fejét nyakhajlatomba temette,kezével közelebb húzott.Egyiket hasamra simította.Hirtelen elhúzódott és rémült fejet vágott-Rúgott egyet-súgta,szemeiben boldogság csillogott.Lefektetett,pólómat feljebb húzta,így kilátszódott növekvő pocakom-Apu kedvéért rúgsz még egyet?-kérdezte csendesen,tenyerét hasamra tette és fölé hajolt.Kisebb bökést éreztem,így tudtam,hogy nagyon is figyelte Niall kérését.Kicsit felnevetett,puszit nyomott hasamra.Fáradt mosollyal néztem tettét.Lehúzta pólómat,felkúszott hozzám és hosszan megcsókolt-Szeretnél aludni?-húzódott el.Bólintottam egyet.Még egy puszit nyomott számra és mellém gördült-Vigyázok rád-súgta fülembe és átkarolt.Boldogsággal tértem át a másik világba.

†2.-52.rész

Szédelegve sétáltam le a lépcsőn.Az óra hajnali 4-et mutatott.A konyhába beérve belekapaszkodtam a pultba és úgy próbáltam levenni a fájdalomcsilllapított.Apró termetem miatt nem értem el-Lia!-morogta Niall idegesen,mégis aggódóan.Mellém sétált és levette-Miért nem keltettél fel?Bármi történhetett volna!-ölelt magához.
-Nem akartalak felébreszteni-szipogtam pólójába.Sóhajtva elengedett és töltött nekem egy pohárba vizet.Tekintetével végignézte ahogy beveszem.
-Máskor kelts fel!-puszilta meg homlokom és visszahúzott a szobánkba.Felkapcsolta a tv-t,mellkasára húzott és simogatni kezdte karomat.Újra elaludtam.
***
Mikor kinyitottam szemeimet Niall nem feküdt mellettem.Valamivel jobban voltam,de még így is gyengének éreztem magam.Gyomrom nagyot kordult,így elhatároztam,hogy eszek valamit.A fürdőből halk dal és vízcsobogás hallatszott.Csendesen próbáltam lejutni a konyhába,Niall nehogy észrevegyen.Ahogy leértem kifújtam a bent tartott levegőt.A hűtőhöz lépkedtem és kivettem belőle a feltéteket a szendvicsemhez.Ahogy kenegettem a kenyeret valaki átkarolta derekamat.Kicsit megugrottam-Az orvos azt mondta,hogy pihenned kell-morogta nyakamba Niall.
-De éhes vagyok-fordultam felé boci szemekkel.Szemei összeszűkültek,
-Aggódom érted és a babáért Lia!Bármikor megszédülhetsz vagy eleshetsz-mondta.Lehajtottam fejemet.
-Sajnálom-mondtam.Állam alá nyúlt és felemelte fejemet.Megpuszilta homlokomat.
-Vedd be a tablettáidat és menj fel!Addig én csinálok neked valamit-mosolyodott el halványan.Apró puszit nyomtam ajkaira és a szekrényhez léptem.Kerestem őket,de nem találtam.Niall mellém lépett,felemelte karját és benyúlt.Levette őket és rámvigyorgott-Hátul voltak-kacsintott,mire megütöttem felkarját-Nyugi törpe-ölelt meg,kiemelve szavait.
-Attól még,hogy kicsi vagyok tudok ütni-motyogtam.Eltávolodott tőlem és rémült fejett vágott,de szája szélén ott volt a mosolya.Tovább csinálta szendvicsemet,amíg én mindent sorban bevettem.
-Kész!-kiáltott fel boldogan.Odaléptem mellé és megcsodáltam művét.Megmosolyogtatott a látvány.A tetején egy apró szivecske volt,amit ketchup-ból csinált.
-Köszönöm!-vettem el előle és a nappaliba sétáltam.Pár perc múlva letelepedett mellém ugyanolyan szendviccsel és filmet kezdtünk nézni.