Fülemhez emeltem a telefonom.Kicsöng,majd egy hosszú síp szó-Vedd már fel apa-suttogtam mérgemben.Újra megpróbáltam,de ugyanaz a folyamat-Nem igaz már!-kiáltottam hangosan,telefonomat az asztalra dobtam.Fejemet kezeimbe temettem.Niall hangos léptekkel jött a konyhába.
-Mi történt?Jól vagytok?-aggódó tekintete mosolyt csalt arcomra,akármilyen ideges is voltam.Leguggolt elém,kezét derekamra tette,míg én nyakát kulcsoltam körül.
-Még mindíg nem veszi fel-böktem fejemmel a telefonom felé.
-Biztos Lindaval vagy a gyerekekkel csinál valamit.Legrosszabb esetben szervezi a bandaháborút-vont vállat nyugodtan.
-Hogy tudod te ezt ilyen komolyan venni?-vontam fel szemöldököm.
-Baby-hajolt közelebb-Lassan 5 éve én vagyok a főnök-suttogta ajkaimra,majd enyémekre nyomta.Szűzies csókokkal hintette be a jól ismert területet.Telefonom csengeni kezdett,sóhajtva vált el tőlem-Ha végeztél gyere ki a nappaliba,olyan régen néztünk összebújva filmet-csókolt homlokon,majd távozott.Telefonomat kezembe vettem.Apa neve villogott rajta,akármennyire is akartam vele tudatni,hogy nagypapa lesz,nem mertem felvenni.Megnyomtam a hívás gombot és a fülemhez emeltem.
-Kincsem,attól még,hogy nálatok délután 4 óra,itt már este 10,a kicsiknek alvás idő a holnapi suli miatt-szólt bele.
-Bocsánat,csak elszeretnék valamit mondani-hangom elvékonyodott-Nagypapa leszel-mondtam ki.Nem szólt semmit,csak lecsapta a telefont.Tudtam,hogy valami ilyet fog tenni,még is rosszul éreztem magam.Niall a kanapén ült,2 doboz chipsel,miközben a filmet akarta elindítani.Látta rajtam,hogy valami nagyon fáj.Felült és az ölébe húzott.-Csak úgy magától lecsapta-suttogtam,miközben szememet törölgettem.
-Sajnálom Lia-döntötte homlokát enyémnek.
-Biztosan akarjuk őt?-kérdeztem bizonytalanul,miközben kezemet hasamra tettem.Niall szemei kikerekedtek.
-Ugye nem akarod elvetetni?-kérdezte.Nem várta meg válaszomat,idegesen lökött le magáról.Az előszobában csak magára húzta cipőjét.
-Niall én nem úgy értettem-mondtam,de nem hederített rám.Kezét kilincsre szorította-Szeretlek-vetettem be utolsó mencsváram,de nem használt.Kilépett az ajtón,hangosan becsapva maga után.Utána akartam menni,megmondani,hogy nem úgy értettem,és hogy szeretném a gyereket.De nem tudtam.Lábam a földbe gyökerezett.Leültem a lépcsőre és arcomat kezembe temettem.
***
Nem tudom mennyit ülhettem ott.Arra eszméltem fel,hogy Niall felkapcsolja a lámpát.Felém kapta fejét.Szeme szikrákat szórt-Mikor mész elvetetni a kölyköt?-köpte arcomba.Nem szóltam.Gúnyosan elmosolyodott és engem megbökve ment fel.Felzokogtam,de szám elé kaptam kezem.Nem akartam,hogy sírni lásson.Hirtelen hátulról átkarolt.Próbáltam kiszabadulni,de nem ment.-Kicsim-suttogta fülembe-Nem akartalak ennyire megbántani,de mikor mondtad egyszerűen elkapott a düh-suttogta.Fejét vállamra hajtotta.Csendesen abba hagytam a fészkelődést.Megfordultam karjaiban.Amúgy is magasabb,de most hogy a lépcsőn állt még magasabb lett.Szemeiben ott csillogott a megbánás.Fejét közelebb húzva megcsókoltam.-Szeretlek-súgta.Szemeim automatikusan csukódtak le.Felkapott menyasszony stílusban és felvitt a szobánkba.-Aludj jól kicsim-súgta a fülembe,ahogy betakart.Kezével átkarolt,hasamat simogatta-Jason Horan-súgta fülembe.
-Ciara Horan-súgtam vissza,mire hajamba puszilt.Fülembe szuszogott,ami engem is álomba repített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése