Részek,magyarázat és bocsánatkérés.

Hát sziasztok.
Amint láthatjátok ritkán vannak részek.Nos ez azért van,mivel a tanítók kijelentették,hogy hamarabb zárják a jegyeket a kirándulások miatt.Alapból június 20.-ka körül kellene,ehelyett 15-17 körül fogják.Így április végén behoztak egy hatalmas háromnegyedévi-évvégi hajrát.Mára CSAK 2 verset,1 költőt és 1 féloldalas tartalmat kellett tanulni-ez csak szlovák.Mellette ott volt a kémia,biológia anyaga,magyar nyelv mellérendelő szószerkezetei,német szavak.Tehát el vagyok halasztva,mire jut egy kis időm ami nem tanulásról szól azt a bátyámmal töltöm(2 naponként látom a munkája miatt).Hétvégén pedig focimeccseket fotózok.Tényleg nagyon sajnálom,nyáron mindent bepótolok.Ma-holnap kikerül egy rész ide,de azután nem tudom megmondani hogyan lesz.
Nagggggyon szépen köszönöm ezt a hatalmas türelmet.xx

†2.-63.rész

Csendesen néztem az előttem fekvő tollat és papírt.Nem tudtam mit írni rá.Hajnali 5 óra,Niall fent fekszik így sietnem kellene mielőtt észreszesz és egy újabb hiszti rohamot csap le azért mert lent vagyok.Anya 7 hónapja ment el,neki akarok valamit írni.Megfogtam a tollat és írni kezdtem.
Szia.Tudom,hogy nem fogod sohasem elolvasni ezt a levelet.De tudatni akarom veled,hogy szeretlek.Emlékszem mennyire boldog voltam mikor hoztál nekem valamit a sarki kisboltból.Mikor megmutattad a képet a kutyánkról nagyon sírtam.De talán akkor sírtam a legjobban mikor elveszítettelek.Sajnálom,hogy annyiszor hazudtam neked,lógtam a suliból és hogy ordibáltam veled.Tudom,hogy mindent amit tettél szeretetből csináltad.Nagyon szeretlek és szeretni is foglak.
                                                                                                                                    Lia.xx
Utolsó sorokat sírva írtam.Egy kezet éreztem vállamon.Niall állt mögöttem mérges és álmos tekintettel.Ahogy meglátta,hogy sírok arca megenyhült.Meglátta a papírt,felvette és olvasni kezdte.Felálltam a székről és magamhoz öleltem miközben zokogtam.Egyik kezével átkarolt,majd mikor elolvasta a másikkal is-Sajnálom kicsim-súgta.Felkísért a szobánkba és lefeküdtünk az ágyba-Már nem fogsz tudni aludni,ugye?-súgta.
-Talán-hangom rekedten csegett.
-Ugye nem vagy beteg?-kapott rögtön homlokomhoz.Megráztam a fejemet és megköszörültem torkomat.
-Csak a sírás miatt volt-mondtam már normálisan.Kifújta a levegőt és apró puszit nyomott orromra.Szemeimet lehunytam és megpróbáltam elaludni.

Apró puszikat éreztem nyakam mentén.Kinyitottam álmos szemeimet és megpillantottam a felettem támaszkodó,mosolygó Niallt-Hány óra?-kérdeztem.
-Délután 2-súgta-Mi lenne ha nem itt gubbasztanál hanem velem lent az ebédlőben?-kérdezte apró mosollyal arcán.
-Azt mondtad nem mehetek sehova-húztam fel szemöldököm.
-Ki mondta,hogy gyalogolnod kell?-kérdezte és felpattant.Karjai közé kapott és levitt.A TV-ben egy film indult éppen,asztalon ital,popcorn és perec várt.Lerakott és egy pokróccal takart.Átlépte lábaimat és mellém ült.
-Mikor tervelted ezt ki?-kérdeztem miközben vállának dőltem.
-Amíg aludtál-súgta és megpuszilta vállamat.

†2.-62.rész

-Maradj itt rendben?Hozok neked fel enni és inni de ne kelj fel!Bármi bajod eshet!-Niall most mondta el harmadszorra monológját.
-Menj már-kuncogtam fel.Apró puszit nyomott ajkaimra és kilépett a szobából.Mikor már nem hallottam,hogy trappol a lépcsőn kikeltem az ágyból és utána eredtem.Fel kelt bennem a játékos énem.A konyhában találtam rá.Megkocogtattam vállát és felém fordult-Nem meg mondtam,hogy maradj fent?-kiáltotta.Lebiggyesztettem ajkamat.
-Csak szerettem volna melletted lenni-mondtam.
-Lia!Menj fel.Azt mondta az orvos,hogy pihenned kell,nem itt meztéláb szaladgálni-lejjebb vett hangerejéből.Mérgesen ránéztem és hangosan trappolva kisétáltam.Már a lépcsőnél jártam mikor utánam szólt-Liana-mérgesen néztem rá.Tudta,hogy utálom ezt a nevet.Az ajtónak támaszkodott-Szeretlek-mondta.Kiöjtöttem nyelvemet és felsiettem.Bebújtam az ágyba és a TV-t kezdtem kapcsolgatni.Niall egy tálcával tért vissza.Csokis palacsinta és kakaó.Befeküdt mellém és nézte ahogy megeszem az édességet-Egész nap ilyen szótlan leszel?-kérdezte mikor magam mellé raktam a tálcát.A TV felé fordultam és nem válaszoltam.Nyakamat kezdte el csókolgatni miközben fölém mászott.
-Niall-morogtam miközben próbáltam elnyomni testét.Fejét elhúzta nyakamtól és megcsókolt.
-Sajnálom-motyogta és felállt.Kiakart sétálni de utána kiáltottam.Kérdően fordult vissza.Karjaimat kinyújtottam.Mosolyogva mászott fölém.
-Szeretlek szöszi-mosolyodtam el.Apró csókot nyomott ajkaimra.
-Azt hittük nem lesz roszabb,de úgy látszik az lett-hallatszott a TV-ből-Az Amerikai bandák újabb robbantást csináltak New Yorkban,visszavágóért esedezve az angoloknak.A robbantásban 56-an súlyosan megsérültek,10-en meghaltak,köztük a régi banda vezetőjének,Jake Key-nek a felesége és 3 gyermeke.Van egy nagyobb lánya,tartózkodási helyét homály fedi-hisztérikusan kaptam a távirányító után és kapcsoltam le a tévét.Niall hosszasan magához ölelt mikor látta,hogy sírni kezdek.
-Engem keresnek.Megfognak ölni és a kicsit is-zokogtam karjaiba.
-Ilyet ne mondj!Megvédelek titeket-súgta.Ajkait enyémekre nyomta-Mindent megteszek azért,hogy semmi bajotok se legyen-súgta.