†50.rész {Évadzáró}

*1 hét múlva*
Nem tudtam mit tenni,csak várni.Féltettem őt.Nem üzent,hogy élek,hogy van,esetleg meglőtték.Az éjjel közepén zokogva kelek fel,amit furcsálltam,hogy Riki épp ésszel bír.Csendesen reggeliztünk.A terasz ajtó nyitva volt.Egy autó parkolt le.Riki összeráncolt szemöldökkel kiment.Hallottam ahogy felrohan.Nem tudtam mit tenni,csak álltam a szék mellett.2 táskával tért vissza.Szívem hevesen kezdett dobogni-Valaki vár kint-mondta és megölelt.Kisétált és hallottam ahogy csapódik az ajtó.Erőt vettem magamon és kisétáltam.Megláttam Őt.Szemei alatt fekete karikák voltak álmatlanság jelképeként,száján apró vágás,pólója fehér volt,de mellkasán ott volt a vörös folt,keze be volt kötve.Táskáit ledobta.
-Baby-mondta rekedten.Hiányzott ez a hang.Könnyeim megeredtek és futni kezdtem felé.Megálltam előtte.Féltem megölelni.Magához húzott és átkarolt.Felszisszent.Próbáltam elhúzódni,de nem engedte-Nem érdekel-súgta-Hiányoztál-csókolta meg nyakam.
-Szeretlek-kezdtem el zokogni.Fejemet elhúzta nyakától és megcsókolt.
-Én is téged-mondta,és a kanapé felé húzott.Leült és engem is ölébe húzott.
-Mi történt?Jól vagy?-kérdeztem.
-Minden rendben,mindenki túlélte,kivéve a másik banda tagjai-mosolygott-Már nem fognak minket támadni-puszit nyomott homlokomra.
-Apával mi történt-kérdeztem.Szemeit lehunyta,megrázta fejét és sóhajtott egyet.
-Nem mondhatom el-rázta fejét.Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
-Kérlek,tudnom kell-súgtam ajkaira.
-Mindenki meghalt,valakik elmenekültek,apád is ezt tette.Már a benzint locsoltuk szét a raktárban,amikor betoppant.A srácok lőni akartak,de nem engedtem.Beleállt a nagy tócsába.Elmosolyodott és azt mondta,hogy boldogan megy el,hiszen lesz egy unokája.Nagyon szeret és örül,hogy velem vagy.Egy öngyújtót meggyújtott és pontosan maga alá dobta-az utolsó mondatot már suttogta fülembe,mivel fejemet nyakába temettem és ott sírtam tovább-Hé,nyugi kicsim,minden rendben van-súgta-gyere,pihenj le-vett le magáról és felkísért.Lefektetett,de nyakát nem engedtem el.
-Maradj itt-mondtam.Kezeimet levette nyakáról és mellém dőlt.Magához húzott és hajamba puszilt.
-Te is ilyen sírós leszel?-hajolt hasamhoz,mire csukott szemmel megeresztettem egy apró mosolyt-Tudod,a focisták csak akkor sírnak ha nagy a baj.Te leszel a legjobb fiú focista,ha lány leszel akkor röplabdázni fogsz.
-Ezt így nélkülem eldöntötted?-kérdeztem,mire arcomhoz hajolt.
-Abban gondolom egyet értesz,hogy olyan szép lesz mint te-csókolt meg.
-Nem vagyok szép-motyogtam félálomban.
-De.A legszebb akit valaha láttam-csókolt meg-aludj jól Lia-puszilta meg homlokom.Nyakamba nyomta fejét és szuszogni kezdett.A legjobb apuka lesz.