-Mit keresel itt?-kérdeztem.Ekkor előbukkant anya is.
-Érted jöttünk-mondta anya.-Újra együtt vagyunk.Jössz velünk Amerikába-mondta.
-Nem!Itt maradok!
-De mi vagyunk a családod-mondta apa.
-Nem!Nekem Niall a családom és a többiek-mondtam.Apa szemei hirtelen Niallre terelődtek.
-Komolyan egy gyilkossal akarsz együtt élni?!-kérdezte halál nyugodtan.
-Mert amíg kicsi volt nem egy gyilkossal élt Edward?-mondta Niall.Pár másodperc után felfogta mit mondott.
-Mi?-kérdeztem anyával egyszerre.
-Ja,hogy még a családodnak se mondtad el?Szép-nevetett kínjában Niall.
-Régen én is gyilkoltam-mondta csendesen.
-És ezt mikor akartad elmondani?Mikor már elvitt a rák?-kiabált rá anyám.
-Mit mondrtál?-kérdeztem dadogva.-Rákos vagy?-kérdeztem könnyes szemmel.Lehajtotta fejét.-Menjetek innen-mutogattam az ajtó felé.Egymásra néztek,majd kimentek az ajtón.Mikor elhajtottak a kocsival Niallhez fordultam.Szemei aggódóan méregettek.-Miért nem mondtad el,hogy gyilkos?-kérdeztem.
-Nem akartam elmondani...Mindíg mesélte,hogy mennyiszer mondtad neki,hogy szereted és hogy ő a hősöd-lépett közelebb.
-Szóval te ismerted régebben is-nevettem kínomban.Könnyezve rákaptam tekintetem,majd elindultam a konyhába.Elkapta a karomat,majd a falnak tolt.Kezeit fejem fölött tartotta,így nem tudtam elmenni.-Eressz el-sziszegtem.
-Nem-mondta határozottan.-Haragszol?
-Hogyne haragudnék!-kiáltottam.-Apám egy gyilkos,anyám rákos,te pedig gondolom mindent tudtál!-kiabáltam,majd elkezdtem sírni.-Utállak-suttogtam.
-Nem igaz mert szeretsz!
-Utállak-ismételtem.
-Tudom,hogy szeretsz-motyogta,fejét közelebb tolta,szája ajkaimat súrolta.
-Mindennél jobban-motyogtam ajkaira,mire ajkait enyémekre nyomta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése