†30.rész

-Mi lenne ha elmennénk sétálni?-nézett le rám.Lassan bólintottam,majd elővettem pár ruhát és bementem a fürdőbe.Miután felöltöztem kiléptem a fürdőből és egy mellkasba ütköztem.Lassan felnéztem és megláttam egy ismerős arcot.Nem tudtam hirtelen ki az.
-Hiányoztam?-tette fel a kérdést.Ausztrál akcentusa azonnal megcsapott.
-Luke-suttogtam.
-Jól tudod.Most pedig velünk jössz ahogy a kis barátod is-mutatott Niallre,aki véresen feküdt a földön.
-Niall!-kiáltottam fel,majd elkezdtem zuhanni.Nem tudom mi történhetett velem.Hirtelen valaki rángatni kezdett.Kinyitottam könnyáztatta szememet,megláttam Liam aggódó tekintetét.-Mi történt?-tettem fel a kérdést.
-Miután Niall khm..azt tette itt hagytalak aludni,majd hallottuk,hogy sikítassz.Azt hittük Niall van itt,de akkor láttuk,hogy nem-mondta Eleanor,aki lassan közeledett felém ahogy a többiek is.
-Most hol van?-kérdeztem.
-Oda lent alszik-mondta Harry.Lassan bólintottam.
-Kimennétek?Szeretnék pihenni-mondtam,majd néztem ahogy kimennek.Hallottam,ahogy csapódnak az ajtók.Fél óra telhetett el,mikor a srácok elkezdtek horkolni.Lassan lábaimra álltam,majd lesétáltam Niallhez.Remegtem félelmemben.Mi lesz ha nem alszik?Ha rám vár?Az éjjeli lámpa világította be a szobát.Az ágyon senki se feküdt,egy alak az ablakban állt.Megnyikkant a padló alattam,így felém fordult.Niall volt az.
-Menj vissza,nem akarlak bántani-mondta,szemei megteltek könnyel.Nem szóltam csak közelebb lépkedtem.-Menj már!-mutatott fel.Lassan tarkójára tettem kezemet,számat ajkaira tapasztottam.Kezeit lassan derekamra tette.
-Nem félek tőled...Csak kérlek ne bánts-motyogtam.
-Vigyázni fogok rád,ígérem-mormogta,majd lassan ledöntött a kanapéra.Mellém feküdt,derekamat átkarolva kezdett szuszogni...

†29.rész

Hirtelen valaki puszilgatni kezdte arcomat.Kinyitottam szememet,mire tengerkék szempárral találkoztam.Azonnal felpattantam,lassan hátráltam.Niall követett,majd a falnak ütköztem.Remegtem.-Ne félj kérlek-suttogta,majd kezét arcomra simította.Lassan kifújtam a levegőt.-Amint tegnap mondtam nem igaz.Szeretlek,teljes szívemből.Csak mikor megláttam a volt barátnőmet,egszerűen nem tudtam mit tenni.Leitatott,majd drogot tett az italomba-susogta lehajtott fejjel,majd rámnézett.Szemei csillogtak a könnyektől.-Ha akarod még ki is vizsgáltatom magam,csak legyél az enyém-mondta.Nem bírtam tovább.Arcánál fogva magamhoz húztam.Ajkai lassan kóstólgatta enyémet.
-Ne csináld többet-mormogtam.Még egy puszit nyomott ajkamra,majd lassan elhúzódott.-Figyelj.Pár másodperc és a többiek bejönnek elverni-mondta,nekem pedig kikerekedtek a szemeim.Igazat mondott.Louissal az élen mindenki bejött.
-Figyelj Lia!Nem baj ha egy kicsit megverjük?-tette fel a kérdést.
-Igen baj-mondtam,majd derekánál fogva magamhoz húztam.
-Lia kérlek!Akkor csak húzzam meg a haját-mondta.Sóhajtva elengedtem,mire Louis beletúrt szőke tincseibe,majd meghúzta.
-Jólvan elég-szedtem ki a hajából kezét,majd kiküldtem őket.Ránéztem Niall-re,aki szomorúan nézett.Lassan megöleltem és megsimítottam haját.
-Szeretlek-puszilt nyakamba.
-Én is téged!Mindennél jobban-motyogtam.Lassan elhúzódott és megcsókolt...

†28.rész (+16)

†Lia Key
Hirtelen kicsapódott az ajtó,Niall részeg tekintetét megláttam.Gyorsan felpattantam,elkezdtem hátrálni amint megláttam szikrázó tekintetét.Nekimentem a falnak,Niall pedig odaszorított.-Mi...Miért?-kérdeztem sírva.
-Nem megmondtam,hogy ne avatkozz bele a dolgaimba?!-kérdezte ordítva.-Elmehetnél amúgy,Lucia visszajött már ő kell.-nevetett szemembe gúnyosan.Lassan közelebb hajolt nyakamhoz.-Mindíg is ő kellett.-suttogta fülembe.Ott tört darabokra a szívem.Éreztem,hogy eláraszt a düh.Eltaszítottam magamtól,amitől megtántorodott.Ahogyan visszanyerte egyensúlyát úgy vágtam pofon.
-Te szemét.-üvöltöttem vele.-Az egész szerelmünk erről szólt?!Csak kihasználtál?!-ordítottam zokogva.Lassan rámnézett,szeme már szikrázott.Lelökött az ágyra,ruháit ledobálta magárol,majd lassan rólam is lehúzta.Tudtam mit fog csinálni.-Niall ne tedd ezt.-szóltam halkan.
-Élvezni fogom ahogyan szenvedsz.-mondta,majd belém lökte magát.Sikítottam,szinte üvöltöttem,de Niall csak nevetett...
†Harry Styles
Hirtelen Lia sikítását hallottam.-Jó,elég volt.-mondtam,majd elindultam fel.A többiek lassan követtek.Kinyitottam az ajtót,semerre se néztem.Niallt lerángattam Lia-ról,erre Lia a takarót zokogva magára húzta.Kinyomtam a szobából le az emeletre.Normális vagy?!-üvöltöttem
-Hagyjál már-morogta,majd lefeküdt a kanapére.-Felmegyek Lia-hoz-mondtam.Lia az ágyán feküdt felöltözve.Könnyei potyogtak.-Kicsi Lia,kérlek nyugodj meg-suttogtam.Megakartam ölelni de eltolt.
-Ne bánts-suttogta.
-Nem bántalak-mondtam,majd kezemet arcára simítottam.Ellökte kezemet,majd az ágy szélére húzódott.
-Te sem vagy más-motyogta,fejét térdére hajtva.
-Eleanor!-kiáltottam,mire összerezzent.
†Lia Key
Harry suttogott valamit El fülébe majd elment.A lány lassan megölelt,majd elkezdte hajamat simogatni.-Ne félj nem fog bántani,megvédelek-motyogta.
-Téged is bánthat-morogtam.
-Nem fog.
-Menj nyugogtan pihenni-mondtam,majd elengedtem.Lassan kisétált,én pedig csendesen zokogva feküdtem.Nem szeret,nem akar...Talán el kell mennem...