-Na mílyen?-kérdezte Zayn a dalszövegre mutatva.
-Király.-mondta kórusban mindenki,kivéve én.Anyu,vagy esetleg apu nem is gondolkodik arról,hogy mi van velem.Az se érdekelné őket ha történne velem valami.Niall észrevette szomorúságom,kék szemeivel vizslatott.
-Nagyon tetszik a dal Zayn,de most felmegyek,nem érzem jól magam.-mondtam,majd sarkon fordultam és felmentem.Amint beértem a szobába könnyezve támasztottam meg kezemet az ablakpárkányon,majd sírni kezdtem.Hirtelen valaki átkarolt hátulról,fejét vállamra téve nyugtató szavakat kezdett suttogni.Megfordultam karjaiban,átkaroltam derekát,fejemet pedig mellkasába nyomtam.
-Mi a baj?-suttogta fülembe.
-Hiányoznak...a szüleim,Amber...-mondtam,majd hangosan felzokogtam.Niall sóhajtva a nyakamat kezdte puszilgatni.Azt,amit akart elérte,lenyugodtam.Lassan elhúzódtam,kezemet tarkójára kulcsolva megcsókoltam.Elvált tőlem,addig ameddig feltett a párkányra és combjaim közé állt.
-Hey Niall!Upsz,nem is zavarok.-mondta zavartan Louis majd elment.Kuncogva ráztam meg fejemet,majd próbáltam leugorni,de Niall nem engedte.
-Elengedsz?-kérdeztem,mire féloldalasan mosolyogva megrázta fejét.
-Téged soha.-mondta majd egy puszit nyomott a nyakamra...
